A kulturális papír gyártási folyamata alapvetően két fő szakaszból áll: a cellulózgyártásból és a papírgyártásból. Míg a konkrét eljárások a kulturális papír típusától függően változnak (például bevonatos papír, famentes papír és újságpapír), az általános folyamat hasonló.
Pépesítési folyamat
A cellulózgyártás a növényi rost alapanyagok (például fa, bambusz, szalma és papírhulladék) papírgyártásra alkalmas rostokra történő szétválasztása. Főleg a következő módszereket tartalmazza:
Vegyi pépesítés: A nyersanyagok főzéséhez vegyi oldatokat (például szulfátos eljárást) használva eltávolítják a szennyeződéseket, például a lignint, és megtartják a tiszta rostokat. Ezzel a módszerrel nagy szilárdságú és világos színű pépet állítanak elő, amely alkalmas kiváló-minőségű kulturális papírokhoz, például famentes papírhoz és ofszetnyomópapírhoz.
Mechanikus pépesítés: Facsiszolóval a fa szegmenseinek szálakká való őrlésére. Ez a módszer nagy hozamú, de a szálak rövidebbek, és a papír hajlamos a sárgulásra. Leginkább újságpapírhoz és más papírtípusokhoz használják, ahol a tartóssági követelmények nem magasak.
Fél-kémiai/kemimechanikus cellulóz: A kémiai előkezelést és a mechanikai finomítást, a hozam és a minőség egyensúlyát ötvözve, általánosan használják középkategóriás-kulturális papírtermékekben, például öntött papírban.
Újrahasznosított cellulóz: hulladékpapírból készült festéktelenítési, mosási és rostálási folyamatok révén környezetbarát és energiatakarékos{0}}, és széles körben használják különféle kulturális papírok előállítására.
Papírgyártási folyamat
A papírgyártás a cellulóz vízben való egyenletes diszpergálásának folyamata, majd kész papír előállítására olyan lépéseken keresztül, mint a formázás, a víztelenítés, a préselés, a szárítás, a bevonat és a kalanderezés. A fő folyamat a következő:
Pépkeverés és -előkészítés: A különböző forrásokból származó pépet arányosan összekeverik, és töltőanyagokat (például kalcium-karbonátot és titán-dioxidot), enyvezőanyagokat (a vízállóság javítására), színezékeket és egyéb adalékokat adnak hozzá, hogy megfeleljenek az egyes papírtípusok teljesítménykövetelményeinek.
Papírformázás (formázás): Hígítás után a pépet a papírgép huzalrészébe táplálják, ahol a vizet egy nagy sebességű-huzalszitán átszűrik, és a rostokat egyenletesen lerakják, így nedves papírlapot képeznek. Ez egy döntő lépés a papír egyenletességének és simaságának meghatározásában.
Préselés és víztelenítés: A nedves papírlap több nyomógörgőn halad keresztül, hogy tovább préselje ki a nedvességet, javítva a papír szárazságát és szilárdságát.
Szárítás: A papírlap a szárítóhengerbe kerül, ahol gőzmelegítés hatására a nedvesség a szabványos nedvességtartalomra (általában 6% alá) párologtatja el, ezzel biztosítva a papír stabilitását és nyomtathatóságát.
Felületkezelés (papírtípustól függően)
Bevonat: Bevonatos papírhoz, könnyű bevonatos papírhoz stb. használják, ez magában foglalja a papír felületének kaolinnal, latexszel vagy más bevonatokkal történő bevonását a fényesség, a sima és a nyomtatási tisztaság javítása érdekében. A bevonat mennyisége alapján szuper, prémium vagy normál bevonatos papírok közé sorolható.
Naptár: A papírt meleg és hideg hengerekkel préselik a felület fényének és simaságának javítása érdekében. Általában famentes papírhoz, ofszet papírhoz stb.
Hengerlés és hasítás: A kész papírt nagy tekercsekre tekerjük, majd a piaci igényeknek megfelelően lapokra vagy kisebb tekercsekre hasítják, és szállításhoz csomagolják.
